Kosár

 x 
A kosár üres

Belépés

Farkas Jenő - Cvadratura cercului

A bukaresti Román Irodalmi Múzeum (MLR) kiadó gondozta Farkas Jenő Cvadratura cercului (A Kör négyszögesítése) c. román nyelven megjelent könyvét, melyet november 10-én a Nagyszebeni Irodalmi Kör történetéről Bukarestben tartott kollokvium keretében mutattak be. Teljes címén, az Irodalmi Kör négyszögesítése nagyobb lélegzetű beszélgetéseket tartalmaz az 1943-ban megalakult Nagyszebeni Irodalmi Kör négy tagjával: I. Negoiţescuval, Ştefan Aug. Doinaşsal, Nicolae Balotăval és Cornel Regmannal, számos magyar vonatkozással.

A Irodalmi Kör négyszögesítése nagyobb lélegzetű beszélgetéseket tartalmaz a Nagyszebeni Irodalmi Kör négy tagjával: I. Negoiţescuval, Ştefan Aug. Doinaşsal, Nicolae Balotăval és Cornel Regmannal, a második világháború utáni talán legjelentősebb román irodalmi esztétikai mozgalom képviselőivel. A filozófia- és irodalom szakos hallgatók szerveződése 1943-ban, kedvezőtlen környezetben, a szellemi és irodalmi előrehaladást elutasító Romániában indult útjára, azzal, hogy nevezetes Kiáltványukkal a nacionalisták által támadott E. Lovinescuhoz, a bukaresti irodalomkritikushoz fordultak, akit akkoriban kórházban kezeltek. A csoportosulás Nagyszebenben alapozta meg hírnevét, ahová a kolozsvári román Ferdinand Tudomány-egyetem menekült Észak-Erdély 1940-1944-es magyar megszállása idején. Tanáruk, Lucian Blaga hatására ezek az ifjak alapos német filozófiai ismeretek birtokában elmélyült esztétikai szempontú irodalomkritikai szemléletet váltottak valóra lapjukban, a Revista Cercului literarban (1945). A háborút és a modern szellemiség ellen hadakozó román hagyománytisztelők heves bírálatait követően, a Kör ifjú tagjai újabb, ezúttal kommunista, kánonrendszerbe ütköztek. Rövidesen következett a megtorlás. 1948-tól a Nagyszebeni Irodalmi Kör tagjait, e könyv beszélgetőpartnereit (I. Negoiţescut, Ştefan Aug. Doinaşt és Nicolae Balotăt) hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítéltek politikai okok miatt. A negyediket, Cornel Regmant, negyvenöt éves koráig, távol tartották az irodalmi élettől. Az 1970-es évek végén Nicolae Balotă elhagyta Romániát és Németországban, majd Franciaországban telepedett le, ahol a Tours-i egyetem tanáraként dolgozott. I. Negoiţescu Münchenbe menekült, és itt fejezte be A román irodalom története 1880-1945 című művét, amely 1991 látott napvilágot. Ştefan Aug. Doinaş és Cornel Regman viszont otthon maradt, az ismert bon mot-t idézve, inkább a „kalandot” választotta. Az életük vége felé készült (Nicolae Balotăn kívül egyikük sem él) beszélgetéseket egyfajta „számadásnak” tekinthetjük az őket ért kudarcokról és sikerekről az ifjúkori esztétikai eszmények megvalósítása során. Farkas Jenő, budapesti román irodalomtanár által irányított igényes és – a hozzájuk fűződő baráti kapcsolatok révén – bensőséges hangulatú irodalmi társalgás új megvilágításba helyezi a Kör tagjainak kapcsolatát Lucian Blagaval, az író felelősségét a cenzúra és az öncenzúra által ellenőrzött társadalomban, az író és műve függetlenségének elvesztését, és az összes akadály ellenére az életművek kiteljesedését. Jelen kötet érdemi ismérve a Nagyszebeni Irodalmi Kör tagjaihoz intézett kérdések budapesti beállítottságában keresendő, hiszen a megszólalók a különböző etnikumok – románok, magyarok, szászok és zsidók – által lakott Erdélyben születtek. Ennélfogva a kérdések érintik a magyar-román kapcsolatokat is. A Kör tagjai az életműben és állásfoglalásaikban elmélyült Mitteleuropa szellemiséget képviselnek. A válaszok egyértelműen tükrözik: a szerzők szembeszegültek a „kor parancsával”, a pillanatnyi társadalmi és politikai elvárásokkal. A kulturális különbségekről és a közösségek közötti megértésről vallott nézeteik alapján megerősíthetjük, hogy a régi és új konfliktusok szabdalta Közép- és Kelet-Európában mindannyian példamutató értelmiségi modellt teremtettek.


Letölthető részlet