A találkozás többszólamú regény, ritmusát a szólamok leleményes váltakoztatása adja. Főtémája Traian Manu biológus története. Az 1940-es években, nyugati tanulmányai végeztével az ifjú Manu nem tér vissza hazájába, biológusként fényes egyetemi és kutatói karriert fut be Olaszországban, illetve Németországban. Az emigráns “felhasználhatósága” felkelti a román titkosszolgálat érdeklődését.

A találkozás többszólamú regény, ritmusát a szólamok leleményes váltakoztatása adja. Főtémája Traian Manu biológus története. Az 1940-es években, nyugati tanulmányai végeztével az ifjú Manu nem tér vissza hazájába, biológusként fényes egyetemi és kutatói karriert fut be Olaszországban, illetve Németországban. Az emigráns “felhasználhatósága” felkelti a román titkosszolgálat érdeklődését. A biztonsági szolgálat összehangolt munkája révén születik meg a „Tudós ügyirat”, az arányaiban is gondosan exponált szólamváltás a főtémára. A nyolcvanas évek közepén Manut meghívják hazájába, egy tudományos konferenciára, hogy még közelebbről kövessék lépéseit. Minderről a volt barátok, rokonok, ismerősök, neves román tudósok, spiclik „nemes ügybuzgóssággal” írják jelentéseiket a hírhedt Szekuritáténak. Csaknem ötven év után Manu már nem emlékszik rokonaira, és látogatása során nem tudni pontosan, ki kicsoda. Minden hamis: barát, rokon, tudós kolléga, bemikrofonozott szállodai szoba, „meghitt” családi találkozó. Ez a 80-as évek Romániája minden ízében orwelli világ, ahol mindenki elvetemült, mindenki megfosztott, és mindenki retteg a Szekuritátétól. Ezzel a gonosz és lealjasult világgal együtt, maga a nyelv is eltorzul és kiüresedik. A regény különféle nyelvi rétegei ezt érzékeltetik: a központozás nélküli látomások és történetek nyelvezete, a fel-felbukkanó narrativa, és végül a „Tudós ügyirat” gonosz és álnok bikkfanyelve. A regény félelmetes következtetése az is, hogy a kelet-európai Ithakákban a „Tudós ügyirat” becses szerzőgárdája élt, él és élni fog a világ végezetéig. A regény címe lehetne akár 1985.
Ebben a hitvány és elszemélytelenedett világban bizonytalanul mozgó emigráns lassan rájön, hogy az elhagyott haza nincs többé. Ezt igazolja a regény mottója is, egy Eliade-idézet, miszerint minden emigráns egy-egy Ithaka felé tartó Odüsszeusz. A szerző erre figyelmeztet, amikor Traian Manu (Odüsszeusz) a feleségétől, Christától (Kallüpszó) búcsút vesz, és elindul a balkáni Ithaka felé, hogy megtalálja Nagyit (Penelopét), a közben már elhunyt ifjúkori jegyesét, és találkozzon Daniellel (Thelemákosz), unokaöccsével. Manu bolyongásainak jól érzékelhető keretet szabnak a gyakori Homérosz-idézetek: mint zenei frázisok hullámzanak végig a regényen, több kíséreti szólammal (Christa, Daniel, Nagyi története) együtt. Végül is Manu-Odüsszeusz bolyongásainak rejtett jelentése a gyökereit kutató tudós önvizsgálata. Ezzel magyarázható a cím, A találkozás többértelműsége is.
A szabad gondolattársítás, a gyakran költői prózába hajló írásmód kemény próba elé állította a fordítót. Csiki László ihletett magyarítását rendkívüli teljesítménynek tekinthetjük. Minden Kedves Olvasónak jó szívvel tudom ajánlani a kiváló román írónő első magyarul megjelenő regényét.


Letölthető részlet