1488 és 1560 között a Drakuláról szóló történeteket tizenöt alkalommal adták ki, más-más nyomdában, más-más nyelvjárásban és más-más fametszetekkel. A XV. századi Európában ezek az újságlapok igen nagy népszerűségre tettek szert. A korabeli olvasók és hallgatók oly érdeklődéssel hallgatták a kegyetlen vajda rémtetteiről szóló történeteket, mint ahogy a mai nézők keresik a jó horrorfilmet.

ITT KEZDŐDIK EGY FÖLÖTTÉBB KEGYETLEN, BORZALMAS TÖRTÉNET A VAD GONOSZTEVŐRŐL, DRAKULA VAJDÁRÓL, AHOGYAN Ő AZ EMBEREKET KARÓBA HÚZATTA ÉS MEGSÜTTETTE, S AHOGYAN FEJJEL LEFELÉ LÓGATVA MEGFŐZETTE ŐKET EGY ÜSTBEN. KRISZTUS SZÜLETÉSE UTÁN 1456-BAN DRAKULA SZÁMOS RETTENTŐ, BORZALMAS ÉS KEGYETLEN DOLGOT MŰVELT.

Item* Magyarország öreg kormányzója megölette az idős Drakult. Ekkor Drakula és fivérei letértek hitükről, fogadalmat tettek és felesküdtek a keresztény hitre, annak megvédelmezésére.
Item ebben az évben úrrá tették őt Havasalföldön. Rögvest megölette Laszla vajdát, aki maga is úr volt ott.
Nem sokkal ezután Erdélyben is, a Barcaságban felégetett egy Beckendorff (Újfalu) nevű falut, nőket, férfiakat, ifjakat, öregeket, sokukat magával hurcolt Havasalföldre, vasláncra verve, s ott valamennyit karóba húzatta.
Item az összes fiatal fiút, akit az országába küldtek, hogy tanulják a nyelvet, bezáratta egy helyiségbe, s ott elégettette őket, ezeknek a száma pedig négyszáz volt.
Item békét kötött, s ugyanakkor sok kereskedőt és fuvarost – mind Barcaságból valókat – karóba húzatott. Kiirtatott és karóba húzatott egy nagy nemzetséget is, a legaprobbtól a legnagyobbig, ifjakat és öregeket. A saját népéből sokakat mezítelenül egy árokba állított, úgy, hogy köldöktől felfelé kilátszottak, aztán rájuk lövetett, sokukat pedig megsüttetett és megnyúzatott.
Item Drakula mindenek előtt a saját urát ölette meg, Laszlát, majd azután, hogy herceg lett Havasalföldön, sok ártatlan embert öletett meg; rengeteg kincset és vagyont gyűjtvén össze.
Item elfogatta aztán az ifjú Dánt, sírt ásatott neki, keresztény szertartás szerint elsírattatta, majd a sírnál leüttette a fejét.
Item követeket küldtek a Magyar és a Szász Királyságból s Erdélyből, szám szerint ötvenötöt, Havasalföldre. Ezeket Drakula öt héten át fogva tartotta, karókat állítva szálláshelyük elé, úgy, hogy igen nagy gondban voltak. Ezt azért cselekedte, mert árulástól félt. Ezalatt ő maga betört a Barcaságba, szétzilálta a gabonát, s az egész termést felégette. A népet pedig fogságba ejtve kivezettette Brassón kívülre, s Drakula itt a Szent Jakab kápolnánál íme ezt cselekedte; felégettette az elővárost, s amikor a nap megvirradt, asszonyokat és férfiakat, ifjakat és öregeket karóba húzatott a hegy
lábánál álló kápolna mellett, maga pedig odaült alájuk középre, s jóízűen elfogyasztotta reggelijét.
Item a Szent Bertalan templomot is felégette, s az összes miseruhát és a kelyheket magával vitte.
S mi több, elküldte egyik századosát egy Zeinding nevű faluba, hogy égesse fel azt. Ámde a százados a parasztok ellenszegülése folytán nem tudta a falut felégetni, ezért hazatérvén Drakulához, így szólt: nem tudtam véghezvinni, amit rám bíztál. A századost ott helyben karóba húzatta.
Item kereskedők és egyéb népek jöttek áruikkal a Barcaság felől a Duna irányában Braila felé, szám szerint hatszázan, ezeket Drakula mind karóba húzatta, s javaikat elvétette.
Item csináltatott egy nagy üstöt, tetejére átlyuggatott deszkákat tétetett, s az embereket azokon át fejjel lefelé belelógattatta, így tartván őket foglyul, majd megtöltette az üstöt vízzel, nagy tüzet rakatott az üst alá, s az embereket ily módon hagyta nyomorultul ordítani, míg azok teljesen meg nem főttek és el nem pusztultak.
Borzalmas, elrettentő, kimondhatatlan kínzásokat talált ki, amennyiben anyát a keblén csüngő szopós gyermekével együtt húzatott karóba, úgy, hogy a gyerekek az anyjuk keblén rúgkapáltak, míg csak meg nem haltak. Máskor meg az anyáknak felvágta a mellét, e vágatba szorítva be a gyermekeket fejjel befelé, s így húzta őket együtt karóba.
Item számos embert oldalvást húzatott karóba, mindenféle népet, keresztényeket, zsidókat, pogányokat, úgy, hogy azok sokáig rángatóztak, rúgkapáltak, vinnyogtak egymás hegyén-hátán, mint holmi békák. Aztán kezüket és lábukat is felnyársalta. Mindeközben gyakorta a saját nyelvén beszélt, smennél nagyobb jajveszékelést csaptak amazok, annál nagyobb volt az ő öröme.
Item elfogott egy cigányembert, aki lopott. Ekkor jött a többi cigány, s kérte Drakulát, eressze őt szabadon. Azt felelte: lógnia kell, méghozzá tinéktek kell őt felakasztanotok. A cigányok azt felelték, hogy ez náluk nem szokás. Ekkor Drakula megfőzette a cigányembert egy üstben, s a többi cigánynak húsostul-csontostul meg kellett őt ennie.
Jött hozzá küldöttségbe egy becsületes ember, s ott találta őt azon népek közelében, akiket éppen karóba húzatott. Drakula ott járkált alattuk és nézte őket, egy nagy erdővel vetekedett a sokaságuk. Ekkor megkérdezte a küldönc Drakulától, miért mászkál ott a bűzben. Drakula is megkérdezte őt, hogy büdösnek találja-e. Az meg azt felelte: igen. Ekkor nyomban felnyársaltatta őt jó magasra, hogy ne érezze a többiek bűzét.
Item egyszer egy pap arról prédikált, hogy a bűnök nem bocsáttatnak meg, ha az ember a jogtalanul szerzett jószágokat nem adja vissza. Ekkor meghivta őt Drakula a házába, s asztalához ültette. Drakula megtört egy fehér kenyeret, amilyet maga akart megenni. A pap egy idő múltán fogta az egyik kenyérdarabot és megette azt. Drakula így szólt hozzá: nemde azt prédikáltad ma, hogy a bűn nem bocsáttatik meg, ha az ember a jogtalanul szerzett jószágot nem adja vissza. A pap azt mondta: igen. Drakula viszont így válaszolt: akkor miért eszed meg a kenyeret, amelyet magamnak törtem? És nyomban karóba húzatta a papot.
Item Drakula bejött Erdélybe, Kalmóc irányába, s itt levágattatta az embereket, akár a káposztát apríttatta föl, a megmaradtakat pedig magával hurcolta és karóba húzatta.
Országa összes hatalmasságát és nemesemberét meghívta magához lakomára, s midőn annak végére értek, kezdte kérdezni őket, a legöregebbikkel kezdve, hány vajdára emlékeznek, akik az országban uralkodtak. Így kérdezgette őket, egyiket a másik után, azok meg, ki mennyiről tudott, annyit nevezett meg, egyik ötvenet mondott, a másik harmincat, ámde egy sem volt köztük, aki hétről tett volna említést. Ekkor az urakat, akiknek száma ötszáz volt, mind karóba húzatta.
Item köszörükövön embereket köszörültetett halálra, és még sok egyéb borzalmas dolgot cselekedett, mit róla írnak és beszélnek.
Item volt néki egy ágyasa, aki azt állította magáról, hogy terhes lenne. Drakula bábával nézetté meg az asszonyt, s az azt állította, hogy nem terhes. Ekkor Drakula felvágta az ágyasa hasát egészen a melléig, mondván, látni akarja, hol van a magva, vagy hol volt.
Követeket küldtek Nagyszebenből a Havasalföldre, akik hazatérvén igen nagy ínségről beszéltek, mondván, annyi halott és felnyársalt embert láttak, hogy egy nagy erdő lehetne belőlük.
Az Úr 1462. esztendejében Drakula Nagy Schistauba (Sisztov) ment, ahol megöletett több mint huszonötezer embert, mindenféléket, többek között a legszebb asszonyokat és leányokat, akiket az udvarához tartozó csőcselék megtartott magának, s kérték Drakulát, hogy adja őket hozzájuk feleségnek.
Ekkor Drakula a férfiakat az asszonyokkal és a leányokkal együtt levágatta szablyákkal és kardokkal, ahogy az ember a káposztát aprítja, s mindezt azért tette, mert az ország a törökök adófizetője volt, s a törökök gyakran tőle követelték az adót. Azt mondta tehát a követnek, hogy maga akarja az adót átadni. Bevonult az országba, ahol az adó végett elébe lovagoltak, azt hívén, hogy a császárnak hozza azt. Így érkezett egyik tömeg a másik után, s midőn Drakula elérkezettnek látta az időt, mindazokat, akik elébe lovagoltak, mielőtt azok még észbe kaphattak volna, levágatta. És Drakula felégette egész Bulgáriát, s mindenkit, aki csak a szeme elé került, karóba húzatott. Ezeknek száma huszonötezer volt, nem számítva azokat, akik a tűzvészben pusztultak el.
Látott dolgozni egy férfit, ki kurta inget viselt, s kérdezte tőle, van-e felesége, mire az azt felelte: igen. Drakula előhozatta az asszonyt, s megkérdezte tőle, mit dolgozik. Az azt felelte: mosok, sütök, fonok. Nyomban karóba húzatta, mert hogy nem csinált az urának hosszú inget, s adott a férfinak egy másik asszonyt, mondván készítsen neki hosszú inget, különben őt is karóba húzatja.
Item jött az országába mintegy háromszáz cigány. Ő kiválasztotta közülük a legjobb hármat, megsüttette őket, s ezeket a többieknek meg kellett enniük. És így beszélt hozzájuk: így fogjátok mind megenni egymást, ha nem mentek a török ellen. Örültek a cigányok, hogy a törökökkel hadakozhatnak. Drakula pedig a lovakat és az embereket marhabőrökbe öltöztette. S midőn a cigányok a törökökre rontottak, a törökök lovai megrémültek a marhabőrök recsegésétől és egy folyó felé menekültek. Ott igen sok török vízbe fulladt, győzelemre juttatva a cigányokat.
Egy mezítlábas rendi szerzetes, ki szamárháton ült, került egyszer az útjába. Drakula együtt felnyársaltatta a szerzetest és a szamarat.
Item küldtek hozzá némely idegent, („walchen”: olasz vagy francia) akik midőn elébe járultak, meghajoltak előtte, s levették kalapjukat. Ám az alatta viselt barettjüket a fejükön hagyták. Ekkor megkérdezte őket, mért nem vették le a barettet is. Ok azt felelték, így van ez náluk szokásban, még a császár előtt sem vennék le. Drakula azt válaszolta nekik, hogy ő ezt szeretné megerősíteni, s nyomban odaszögeltette a kis sapkákat a fejükhöz, hogy azok ne eshessenek le és a szokás megmaradhasson. Így erősítette meg szokásukat.
Item jött két szerzetes az országába, kiket ő meghívott, jönnének el hozzá, s ez meg is történt. Ekkor elővette az egyik szerzetest, s megkérdezte tőle, mi jót mondanak róla az emberek. A szerzetes félt, s így szólt: csak jót beszélnek rólad, igazán jámbor uralkodó vagy, s ezt mondom én is felőled. Fogva tartotta ezt a szerzetest, s elébe hozták a másikat, kitől ugyanazt kérdezte, mint az elsőtől. A második szerzetes így gondolkodott: így is, úgy is meg kell halnom, tehát az igazat mondom neki. Ezért aztán így szólt: te vagy a legnagyobb gonosztevő, aki csak fellelhető a világon. S nem találkoztam olyan emberrel, aki valaha is jót mondott volna rólad, s ezt magad is bizonyítottad. Ekkor így szólt Drakula: az igazat mondtad nekem, ezért élni hagylak. És szabadon bocsátotta. Aztán ismét az elsőért küldött, hívén, hogy most az is az igazat mondja. Ám az úgy beszélt, mint annak előtte.
Drakula szólt: vigyétek! S karóba húzatta a hazug beszéd miatt.
Item gyerekeket süttetett meg, s az anyjuknak kellett azokat megennie. És levágatta a nők melleit, s a férjüknek kellett azt megennie. Azután mindannyiukat karóba húzatta.
Item készíttetett az országában lévő összes koldusnak egy jó lakomát. A lakoma után bezáratta őket az istállóba, ahol ettek, és elégette mindannyiukat. Úgy vélekedett, hogy ők fizetség nélkül feleszik az emberek javait, s erre nem szolgáltak rá.
Item vásár volt az országában, s a kereskedőknek éjszakára el kellett hagyniuk bódéikat, amelyekben napközben áruikat kínálták, s ekkor Drakula éjszaka bement mindegyik bódéba, s némelyiknek elvett a pénzéből, másoknak betett pénzt a bódéjába s jól megjegyezte, kitől mennyit vett el, vagy kinek mennyit adott. S ahogy ismét nap lett, Drakula ismét a bódékhoz ment s megkérdezett mindenkit, mennyije veszett el, és azt kifizette neki, ám ha valamelyikük talált valamit és azt elhallgatta, azt karóba húzatta.
Item egyszer vásárosok jöttek az országába, s panaszkodtak, hogy nem tudják áruikat pénzre váltani. Ahogy ezt Drakula meghallotta, megvette valamennyiük áruit, és szép pénzt fizetett nekik érte. Ekkor e kereskedők hamarosan ismét visszajöttek és új árukat hoztak, amikor a vásárnak már vége volt. Ahogy ezt Drakula meglátta, maga elé vezettette mindannyiukat és mondta nekik: ti mind csalók és hazugok vagytok, panaszkodtok, hogy nem juttok pénzhez, de mihelyt eladtok egy árut, másikat hoztok helyette. És ezek után mindegyiket karóba húzatta.
Item embereket és népeket, akiket más országokban ejtett foglyul, kereskedőket és más népséget is, akik az országába jöttek, megnyúzatta és felapríttatta, ahogy a káposztafejet aprítja fel az ember. Máskor meg anyáknak gyermekeit megsütötte, s nékik abból enniük kellett. És még sok egyéb borzalmas és rettenetes dolgot művelt.
Nem sokkal ezután elfogta őt Magyarország királya, és szigorú fogságban tartotta hosszú ideig. Azután Budán megkeresztelkedett és nagy bűnbánatot tett. Ezt követően a király Drakula vajdát ismét úrnak tette meg, amilyen annak előtte volt. S azt mondják, ezután sok jó dolgot cselekedett.
Item a kincseit a legravaszabb módon elsüllyesztette, majd az összes mesteremberét, egyiket a másik után megölette az utolsó szálig. Volt még mellette egy legényke, akit megkérdezett, tudja-e, hol vannak rejtve a kincsei. A legényke azt felelte, hogy semmit sem tud felőlük, pedig titokban jól ismerte a helyet. Drakula őt is megölte, hogy senki se ismerhesse és találhassa meg a kincseit.1
Nyomtatott Strassburgban Anno Domini 1500

(Szalai Lajos fordítása)