Kosár

 x 
A kosár üres

Belépés

Alain Vuillemin - A diktátor avagy a megjátszott isten

A diktátor avagy a megjátszott isten című esszé a történelem, a mítosz és a fikció határán örökkön felbukkanó diktátor archetípusát elemzi a modern angol és francia regényekben. „A lidércnyomás nem racionális jelenség. Titka - vagy inkább titokzatossága – az mindenesetre van, amelynek kibogozásához Vuillemin professzor komparatista elszántsága és módszeressége is hozzásegít. Nem is akárhogyan”. Tímár Antal (N. R.), író

Bővebben: Alain Vuillemin - A diktátor avagy a megjátszott isten

Eugen Uricaru - Barbárokra várva

A babárokra várva szereplői történelmi időben mozognak, hol magabiztosan, hol tétován, hol megalázottan mintegy megsejtve a lét elviselhetetlen viszontagságait, emiatt kénytelenek a múltjukba fordulni és hosszú, egymásnak látszólag ellentmondó emlékfolyamokban emlékezni. „… Jó kelet-európai reflexszel, meglehetős gyanakvással vettem kezembe a könyvet, de aztán leesett az állam. Felettébb ritka ugyanis manapság az ilyen – legalábbis e regény tanúsága szerint – határozott vízióval rendelkező, nagy konstrukcióban gondolkodó író, aki ráadásul mindent tud a mesterségről, amit tudni lehet.” Körner Gábor, irodalomkritikus

Bővebben: Eugen Uricaru - Barbárokra várva

Eugen Lovinescu - A modern román civilizáció története

E. Lovinescu A modern román civilizáció története (1924-1925) c. munkája a támadások kereszttüzében állt évtizedeken át. Legnagyobb bűne az volt, hogy a román fejlődéstörténet kezdeteit megfosztotta „eredeti vonásaitól”, mert a román társadalom evolúcióját külső tényezőkre, azaz nyugati hatásokra korlátozta.  Még ma is, E. Lovinescu műve azon kevés magyarul megjelent átfogó román kultúrtörténelmi esszék egyike, amelyet Lucian Boia történész „a két világháború közötti időszak egyik legeredetibb román szellemi alkotásának” tekint.

Bővebben: Eugen Lovinescu - A modern román civilizáció története

Dumitru Ţepeneag - Európa Szálló

„Ţepeneag, aki kitűnő versenysakkozó, nem hagy elvarratlan szálakat, rafinált, ám kristálytiszta logikával építi föl a könyv struktúráját, miközben meghagyja az olvasónak azt az illúziót, hogy a szövegben (ahogy a valóságban) a véletlenek relativizmusa irányítja a dolgokat. A végén a Mestert mégis mattolják hősei. Hogy miképpen, annak megfejtését rábízom az olvasóra.” Tódor János, irodalomkritikus

Bővebben: Dumitru Ţepeneag - Európa Szálló