Kosár

 x 
A kosár üres

Belépés

Dumitru Ţepeneag - A hiábavalóság futamai

Öt évvel az Európa Szálló után (2002, Palamart), a román-francia író második regénye jelenik meg nálunk. Dumitru Ţepeneag román-francia író, ugyanis az 1970-es évektől kezdve regényeinek jó részét románul írta, ezek francia fordításban jelentek meg a Gallimard és P.O.L. kiadóknál. Később áttért a francia nyelvre, hogy 1989 után ismét románra váltson. Regényeit románul csak 1991 után kezdték kiadni. A Le mot sablier (’Homokóra-szó’, P.O.L., 1984) fele román, fele francia szövegből építkezik, ami francia regényíróvá válásának keserves története. Ezt követte két francia regény (Pigeon vole – ’Repül a galamb…’, Roman de gare – ’Filléres regény’), majd 1996-2001 között egy román regénytrilógia.

Az 1969 és 1971 között írt regény eredeti címe, Zadarnică e arta fugii (’Hiabavaló a fúga művészete’) és utal Johann Sebastian Bach művére, ezzel a szöveg zeneiségére, hiszen az állandóan ismétlődő történetek (fúgák) logikus törvények szerint egymásból fejlődnek. A kidolgozásmód egyre bonyolultabbá válik, hiszen minden egyes ismétlés során újabb és újabb információk, képek, kisebb változtatások jelennek meg a szövegben. Az állandóan fúgaszerűen ismétlődő történetek (Maria-Magda, a sofőr, rohanás a busz után, beszélgetés a vezetővel, vonat, pályaudvar, szülés az autóbuszon, börtön, az idős kopasz ember, disznóölés, furulyázó-fuvolázó fiú, a biciklis férfi, halas atyafi, liftes lány, Ion, ragadozó madár, kalauz, Pamfile, mozdonyvezető, teknősbéka stb.) az egész életműben ismétlődnek, kezdve az első novelláktól, egészen az utolsó regényig (La Belle roumaine, 2006). A címben szereplő fuga román szó másik értelmezése: futás, futam, megfutamodás, kivándorlás. Ezt érzékelteti a főszereplő állandóan rohanása az autóbusz, villamos, vonat után, aminek van életrajzi vonatkozása is, mert a szerző ebben az időszakban Bukarest és Párizs között ingázott. Másik életrajzi vonatkozás: a zöld faládáját cipelő darócruhás öreg nem más, mint a szerző édesapja, aki több évet töltött a hírhedt Duna-Fekete-tengeri csatorna munkatáboraiban. A hiábavalóságot az éleai Zénon neves apóriája, Akhillész és a teknősbéka versenyfutásának ironikusan felvezetett problémája érzékelteti. A paradoxon szerint a gyorslábú görög hős sohasem éri utol a teknősbékát, ami filozófiai síkon annyit tesz, hogy a világ nem ismerhető meg csak em­pirikus módon. Kell egy másik dimenzió is, „az onirikus valóság”, amelyben a zénoni csapda tökéletesen elképzelhető. Igen ám, de Ţepeneag itt is csavar egyet a történeten, Pamfile/Ahile (Akhillész), a szakács, ahelyett, hogy gondolkodna a megoldáson, egy állomáson egyszerűen megfogja az alvó teknősbékát, és rögvest egyezteti az elméletet a tapasztalattal, sőt maga is teknősbékává válik.
A hiábavalóság futamaiban gyakran a töredezettség és a szétesés hangulatát érezzük, de ezt a szokatlanul kitágított regényteret látszólag heterogén szövegtöredékek zenei építkezésmódja szövi egységbe. Nem könnyű olvasmány, de a szöveg sajátos iróniája, humora, és nem utolsó sorban erotikus tartalma kárpótolja az olvasót.


Letölthető részlet